Koronázási gála
Tizenhét programpont vetítése egyetlen éjszaka alatt, több LED-falra ugyanazzal a jellel, észrevétlenül ismétlődő loopokban.
Két dolgot csinálunk, és a kettő nem választható szét. Az egyik a döntés: milyen legyen a képi világ, hol játszódik, milyen színekkel és szabályokkal. A másik a gyártás: ebből a döntésből álló- és mozgókép, egészen a kész fájlig.
A gyakorlatban így néz ki: felmérjük, hol és mekkora méretben jelenik meg az anyag; több változatot összevetve kiválasztjuk a képi nyelvet; elkészítjük az állóképeket, mozgásba hozzuk őket, megvágjuk, és abban a formátumban és felbontásban adjuk le, amit a technika megkövetel.
A végeredmény lehet loop egy LED-falra, kampányfilm, a weboldal nyitóképe vagy termékvizualizáció. A közös bennük, hogy egyik sem sablonból készül, és az utolsó fájlt is az adja le, aki a koncepciót kitalálta.
A kép nem attól működik, hogy szép, hanem attól, hogy egy előre végiggondolt világhoz tartozik. Ha ez a világ megvan, a képek maguktól összeillenek. Ha nincs, akkor csak képek vannak egymás mellett, és a néző ezt megérzi, még ha megfogalmazni nem is tudja. A módszer ugyanaz egy termékbevezetésnél és egy színpadi estnél, csak a világ más.
Az AluConnectből alig néhány kész ablak létezett az országban, fotózni nem lehetett, ezért a világot meg kellett tervezni. A gálánál az lett a döntés, hogy az egész est a koronázóváros romos bazilikájában játszódik. Mindkét esetben egyetlen döntés válaszolt meg utána több tucat kérdést.
Néhány szín és néhány kimondott szabály. A gálánál öt szín és egy szigorú kikötés: egy alak soha nem lehet tiszta fekete. Az AluConnectnél pedig az, hogy a termék nem katalógusban áll, hanem otthonokban, valódi fényben. Ezek nem ízlés kérdései: később minden ezeken múlik.
Innentől egyik kép sem külön döntés. Akár nyolc színváltozatról, akár tizenhét programpontról van szó, nem kell utólag egységesíteni őket, mert az egység magából a rendszerből fakad.
Egy korábbi szállító ötvenkilenc kész loopjából egy maradhatott. A többit nem foltozgattuk: amennyi idő a javításukra elment volna, abból egy új, egységes anyag is kijött, amely ráadásul egy világot alkot. A foltozás mindig látszik, mert két kéz munkája van benne.
Az AluConnect bevezetésekor a termékből alig létezett kész példány, fotózni nem lehetett. A kiinduló gondolat mégis egyetlen mondat volt: a termék ne katalógusban szerepeljen, hanem otthonokban, valódi fényben. Ebből következett minden jelenet, szín és beállítás, és nem fordítva.
Egy loop akkor jó, ha a néző nem veszi észre, hol kezdődik újra. Ezt nem szemre állítjuk be: megmérjük, mennyire tér el a vége az elejétől, és addig dolgozunk rajta, amíg a különbség eltűnik. Ami szemre rendben van, az egy tízméteres falon már nem biztos, hogy az.
Generatív eszközökkel dolgozunk, mert így kilencven változatot is egymás mellé tehetünk, mielőtt bármit leadnánk. Az ügyfelet viszont nem az érdekli, mivel készült, hanem az, hogy jó-e. A döntés és a felelősség a miénk marad.
Minden projekt ugyanúgy kezdődik: még semmi nincs, és el kell képzelni, mi legyen.
A másik fele a megszállottság. Kilencven változat egyetlen döntéshez, méréssel zárt loopok, és egy korábbi szállító ötvenkilenc kész loopjának félretétele, mert nem voltak elég jók. Nem azért, mert a brief ezt kérte, hanem mert félkész képet nem adunk ki a kezünkből.
BeszéljünkEgy brief általában azt írja le, mi legyen a képen. Arról ritkán szól, hol jelenik meg, mekkora méretben, milyen fényben, mi mellett, és meddig nézi majd valaki. Pedig ezeken múlik, mi működik, egy LED-falon ugyanúgy, mint egy termékoldalon.
Hány felületen jelenik meg ugyanaz a jel, és mi történik, ha egymás mellé kerülnek?
FelületMi van a kép előtt vagy körülötte? Előadó, épület, szöveg, vagy semmi?
KörnyezetMeddig nézi valaki? Négy másodpercig, vagy egy teljes műsorszámon át?
IdőMilyen fényben látják? Szabadtéren, képernyőn, nyomtatásban?
FényIsmétlődik? Ha igen, hányszor, és hol kezdődik újra?
IsmétlésMi jön utána? Mihez kapcsolódik az utolsó képkocka?
Átmenet
Kezdjük a képi világgal.
Indítsunk projektet