Harminc év szaktudás, öt technológia, tizennyolc CNC gép. Az ipari bérgyártásban ez a tőke, csak épp a legtöbb céges weboldal nem ezt mutatja meg belőle, hanem egy alapítási évszámot és egy stock fotót. A Linardics Kft. oldalának újratervezésekor az volt az első döntés, hogy megfordítjuk a sorrendet.
Öt perc, és nem a cégtörténetre megy el
A B2B lemezmegmunkálásban a döntés nem érzelmi. A beszerző konkrét kérdésekkel érkezik: milyen gép áll a csarnokban, mekkora táblát tud vágni, milyen tűréssel dolgozik, van-e mögötte ISO 9001, és mennyi idő alatt kap árat. Ha ezekre öt percen belül nem talál választ, nem ír e-mailt, hanem továbbáll a következő beszállítóhoz.
Ez a viselkedés szembemegy a legtöbb ipari weboldal szerkezetével. A megszokott felépítés a cégtörténettel nyit, a szolgáltatásokat általánosságban sorolja, a a műszaki adatokat pedig, ha egyáltalán kiteszi, a legmélyebb aloldalra rejti. A látogató így pont fordított sorrendben találkozik azzal, ami érdekli.
A Linardics esetében ez nem elméleti kérdés volt. A cég 1994 óta gyárt precíziós lemezalkatrészeket a székesfehérvári Sóstói Ipari Parkban, a megrendelések jelentős része Ausztriából és Németországból érkezik. A tudás megvolt, csak nem látszott. A feladat ezért nem egyszerű újratervezés volt, hanem sorrendcsere.
Tizenhat gépnév helyett tizennyolc adatlap
A korábbi, 2014-es WordPress-oldalon a géppark egyetlen lenyíló lista volt: tizenhat sor, gépenként egy névvel. Fotó nélkül, műszaki adat nélkül, szűrés nélkül. Aki csőlézervágást keresett, végigolvashatta mind a tizenhatot, és a végén sem tudta meg, mekkora teljesítménnyel dolgozik a gép.
Az új oldalon a géppark önálló, szűrhető felület. Tizennyolc berendezés technológia szerint csoportosítva, kártyánként fotóval, gyártóval és azzal az egy adattal, amely a döntéshez kell: teljesítmény, tonnázs, vagy hogy kombigépről van szó. A szűrőn a darabszám is látszik, tehát egy pillantásból kiderül, van-e egyáltalán csőhajlító kapacitás.
A fotózásnál két különböző feladat volt. A katalógusfotó (fehér háttér, egységes nézet) azért kell, hogy a beszerző egy pillanat alatt felismerje a gépet, amelyet keres. A helyszíni fotó azért, mert az bizonyít: a gép tényleg megvan, működik, és a környezete is rendben van. Egy bérgyártónál ez a kettő együtt válaszol arra a kérdésre, amelyet senki nem tesz fel hangosan.
„A legnehezebb rész nem a látvány volt, hanem a szerkezet: hogyan kapcsolódik egymáshoz tizennyolc gép, tizenöt szolgáltatás és három nyelv úgy, hogy egy új gép felvitele ne legyen fejlesztői feladat.”
Biró Tamás, vezető fejlesztő, KUTASSY
Az ajánlatkérő űrlap nemcsak adatot gyűjt, hanem időt is spórol
Az ügyfélinterjúkból két jól elkülönülő csoport rajzolódott ki. A nagy megrendelők beszerzési e-mailt küldenek szét, hogy minden beszállító ugyanarra tudjon árat adni. Őket űrlappal nem lehet megszólítani, és nem is érdemes próbálkozni. A kisebb, eseti megrendelők viszont valóban űrlapot töltenek, csak ritkán írják le azt a néhány adatot, amelyből egyáltalán árazni lehet.
Minden ilyen hiányos megkeresés egy visszahívás és egy beszélgetés: munkaórák, mielőtt kiderül, hogy érdemes-e egyáltalán foglalkozni vele. Az űrlap ezért kimondja a nettó 50 000 forintos minimumot még a kitöltés előtt, és bekéri a projektadatokat is. Ez nem az ügyfelet szűri, hanem a gyártó idejét védi, és a beszerzőt is megkíméli attól, hogy olyasmire várjon ajánlatot, amit ez a gyártó nem vállal.
Az űrlap azért lett háromlépcsős (elérhetőség, projektadatok, rajzfeltöltés), hogy senki ne adja fel félúton. Egy képernyőn a szükséges mezők mennyisége önmagában elriasztaná azt is, aki egyébként kitöltené.
Három nyelv, egy útvonaltábla
Az oldal alapnyelve magyar, a piac viszont Ausztria és Németország. Ez volt a projekt legnehezebb technikai része, és nem azért, mert sok a fordítanivaló. Egyetlen útvonaltáblából kell kiszolgálni a navigációt, a mega menüt, a nyelvváltót, a hreflanget és a sitemapet, mindhárom nyelven. Ha a nyelvváltó és a hreflang külön logikából épít URL-t, az eltérésük nem ad hibaüzenetet, egyszerűen 404-es oldalra visz, és csak akkor derül ki, amikor valaki rákattint.
A fordítás végül nem fordítóirodán keresztül futott. A teljesítési idő túl hosszú lett volna, és nem találtunk olyan irodát, amelyben teljesen megbíztunk volna: a gépi fordítások korában a „fordítás” szó ma már nem elég garancia. Helyette MI-alapú fordítómodellekkel dolgoztunk, majd az ügyfél adott nyelven értékesítő munkatársai javították a hibákat. A szakmai pontosságot nem a fordító adja, hanem az, aki azon a nyelven adja el a terméket.
Amit a számok mutatnak
A tíz év alatt felgyűlt bővítmények miatt a kezdőlap 7,8 MB-os volt, az LCP 7,6 másodperc, az elrendezés-elmozdulás 0,454. Az új oldalon a kezdőlap 3,0 MB, az LCP 1,8 másodperc, a CLS 0,032. Strukturált adat korábban egyáltalán nem volt az oldalon. Ma az Organization, WebSite és LocalBusiness JSON-LD statikusan a dokumentum fejlécében van, tehát nem a böngészőben futó kódon múlik, hogy a kereső megérti-e, kiről van szó.
A régi oldalt egyébként nem kikapcsoltuk, hanem átköltöztettük: a gépspecifikációk átkerültek, a korábbi URL-ek 301-es átirányítással mutatnak az új megfelelőjükre. Tíz év alatt egy ilyen domain rengeteg linket és keresési helyezést gyűjt, ezeket eldobni fölösleges veszteség.
Ami ebből általánosítható
Az ipari bérgyártásban a weboldal nem hirdetés, hanem egy előszűrő felület. A dolga az, hogy a beszerző a saját kérdéseinek sorrendjében találja meg a válaszokat, és hogy hiányos megkeresés helyett használható megkeresés érkezzen. Ehhez nem szöveget kell írni, hanem a meglévő szaktudást (gépeket, paramétereket, tanúsítványokat) kereshető, összehasonlítható adattá alakítani.
A Linardics oldalán ez tizennyolc gépkártyát, tizenöt paraméteres szolgáltatásoldalt, egy háromnyelvű útvonaltáblát és egy saját admint jelentett. A részletek, a designdöntések, a mérések és a teljes fejlesztői interjú az esettanulmányban olvashatók.